Számos olyan hiba adódhat egy könnyűszerkezetes csarnok tervezése vagy építése során, amely százezrekkel, milliókkal növelhetik, teljesen feleslegesen, a költségeket. Annak a pénznek sokkal jobb helye is van,mintsem hogy könnyedén elkerülhető hibák miatt hajítsa ki az ablakon!
A következőkben ezért bemutatjuk azt az öt leggyakoribb hibát, amelyeket rendszeresen elkövetnek a könnyűszerkezetes csarnokok tervezése során, és amely hibák azonnali, vagy az építmény élettartama során később realizálódó többletköltséget eredményeznek Önnek.
Első hiba: a helyi előírások figyelmen kívül hagyása
Habár nem annyira építési hiba, mégis az egész csarnok létét veszélyezteti az, ha valaki nem veszi figyelembe az illetékes hatóságok előírásait.
Tény, hogy alapvetően az országos szintű törvények, illetve Európai Uniós rendelkezések számítanak, ám ettől még az adott önkormányzat is hozhat olyan előírást, amit igenis figyelembe kell venni.
Márpedig a helyi előírások gyakran szigorúbbak, mint az állami törvények, és ha nem tartja be az építtető, akkor jobb esetben „csak” pénzbírsággal kell számoljon, és fennmaradási engedélyt kell kérelmezni, rosszabb esetben pedig jön a bontási határozat.
Második hiba: alultervezés
Az alultervezés igencsak kellemetlen hiba, mert konkrétan megnehezíti, vagy akár lehetetlenné is teszi az acélszerkezetes csarnok rendeltetésszerű használatát.
Vegyünk egy példát, ami akkor fordulhat elő, ha nem szakértővel tervezteti meg valaki a csarnokát: egy gyártósornak szeretne valaki egy termelő csarnokot, és úgy számol, hogy a gépek bruttó alapterülete 150 m2, majd ennek megfelelően 150 m2-es acélszerkezetes csarnokot építtet. Mi a hiba a képletben?
Addig rendben van, hogy a gépek 150 m2-t foglalnak el, de hol lesznek akkor a közlekedőfolyosók? Az ajtón át rögtön a gyártósorba fog ütközni, aki belép a csarnokba! Ha pedig még targonca is kéne az anyagmozgatáshoz, akkor végképp használhatatlan lesz a létesítmény.
Harmadik hiba: túltervezés
A túltervezés egy fokkal jobb, mint az alultervezés, hiszen teljesen használható lesz a könnyűszerkezetes csarnok – csak a kivitelezési és fenntartási költségei lesznek jóval magasabbak az indokoltnál.
Természetesen nagyon nem mindegy, hogy 200 m2 helyett 250-300 m2 alapterületű csarnokot építtet meg, hiszen ez milliós különbséget jelent az összköltségben, nem is beszélve az áramszámláról.
Érdemes tehát ekkor is a funkció szerint számolni, és a kabáthoz varrni a gombot – azaz előbb legyen meg az, hogy pontosan milyen feladatot fog ellátni a csarnok és várhatóan mekkora lesz a bruttó foglalt terület (illetve adott esetben a foglalt tér), és ezután jöhet a tényleges csarnoktervezés és –kivitelezés.
Negyedik hiba: ágazatidegen tervezés
Ami kisebb, ám így is pénztárcába markoló hiba, az az, ha nem az ágazatnak megfelelő a csarnok tervezése és építése. Például hiába 400 m2 egy 10 x 40 x 3,5 m-es csarnok alapterülete, ha túl keskeny és alacsony az építmény, mert egy 15 méter széles és négy méter magas gépet szeretne üzemeltetni benne!
Vagy például egy hűtőcsarnoknál nem megfelelő szigeteléssel terveznek, és emiatt képtelenség a szükséges hőmérséklet fenntartása.
Ötödik hiba: nem számolni a fenntartási költségekkel
Ez olyan tévedés, ami az acélszerkezetes csarnok építése során még nem feltétlen realizálódik, ám utána, az első számlák megérkezésekor már egyértelmúvé válik. Jellemzően úgy fordul elő ez a hiba, hogy az építés során spórolnak az anyagokkal.
A gyengébb szigetelés, vékonyabb falak, kisebb ablakok, olcsóbb elektromos berendezések tényleg észrevehetően csökkentik ugyan az építés költségeit, ám aztán az üzemeltetés során válik ismét igazzá a mondás: „olcsó húsnak híg a leve”.
Ilyenkor a fűtés/hűtés áramszámlája többszöröse lesz, a vezetékek és elektromos berendezések állandóan meghibásodnak, és eleve többet kell világítani mesterségesen, mert nincs elég természetes fény.
Ezért lényeges, hogy olyasvalaki tervezze és kivitelezze a könnyűszerkezetes csarnokot, aki igazán ért hozzá. Ha Önnek is fontos, hogy minden rendben menjen, vegye fel a Frisomattal a kapcsolatot!
